Tetoválások

"A hitből történő tetoválást egyetlen egyszer sem fogod megbánni. Soha. A halálodig büszke leszel rá."
(Dr. Csernus Imre)

És mennyire igaz!:)

"Nekem mindig pozitív érzéseim vannak olyanok irányában, akik megmutatják magukat. Azt mondják, nem érdekel, mások mit gondolnak, nekem ez a vágyam és elég bátor vagyok ahhoz, hogy ezt nyíltan viseljem. Tisztelem azokat, akik ettől nem félnek."
(Feldmár András, pchichoterapeuta)

"Ahogyan a kezdődő ráncaim is, a tetoválásaim is azt jelentik számomra, hogy éltem."
(Koncz Orsolya)



Ne féljetek megmutatni magatokat, ez a világ átalakulóban van, mint ahogy minden folyamatosan változik. A vélemények, a gondolkodásmódok, a generációk... Vannak áthatolhatatlan akadályok, de ezt megoldja az idő múlása és a divat...
Csak egy kis tolerancia szükséges. Már nem csak börtöntöltelékek, tengerészek, kirekesztettek, rosszfiúk védjegye a tetoválás, hanem mindenki joga. És fordult a világ. A feje tetejére. Az értelmes, intelligens, eredeti és stílusos egyéniségeket ismerjük fel "extrém" külsejükről, tetoválásaikról, piercingjeikről, tágítóikról...(Vannak kivételek.)
Vannak gondolataik, mélyek és sokat mondóak, és ez a bőrükre van kivetítve, ahogyan a művész az ihletét vászonra, papírra veti. Megalkotja őket, és ugyanígy a tetoválást viselők megalkotják saját magukat is. Alkotnak, kifejezik személyiségük egy darabját, szótlanul, nonverbálisan, képben és határtalanul, szabadon. Ezt a függetlenségi vágyat kiáltják a társadalomnak, közlik a nagyvilággal. Fantáziadús lények, akik átlépve az emberi elme és a társadalom határait, bátran szembemennek mindennel és mindenkivel.
Hősök.

Csúf igazság

Sokszor olyan könnyű hazudni. Folyamatosan. Megállíthatatlanul. Talán észre sem vesszük. És eszünkbe sem jut, hogy esetleg létezik lelkiismeretünk. Már szinte nem is érezzük...
És tudjátok miért könnyű?
Számtalan előnye van...
Például könnyebben be tudunk illeszkedni az adott társaságba. Nézzünk egy példát erre is: van átlagember, egy szürke kisegér, a foglalkozása lehet akár tanár, könyvelő vagy könyvtáros... akármi. Egy új munkahely váltásával bekerül egy új, egy vagányabb társaságba. Legyen férfi, és a neve... hmm... talán Péter. Péter ráadásul félénk, túl szerény és kisebbségi komplexussal küszködik. Ahhoz, hogy elfogadják, hogy elismerjék, nevet kell szereznie magának, akármivel. Mit tesz annak érdekében, hogy megfeleljen? Na vajon mit? Hazudik. Nem feltétlenül, de tegyük fel most az egyszer.
Vagy ott van egy szerelmi kapcsolat. Vegyük elő újra szegény Petit. Nem feltétlenül fog beleszeretni visszahúzódó, szerény személyébe álmai nője. De Péter harcol érte, mert szerelmes, vagy egyszerűen már nagyon magányos, és minden álma egy társ, ne adj isten család. Hazudik.
Iskolai, munkahelyi problémák? Hazudunk, ha kell. Drogosok és alkoholisták, akik stikában veszik meg a boltban, patikában a "hozzávalókat"? Homoszexuálisak, leszbikusok, perverzek és egyéb "társadalomba nem illőek"? Hazudnak. Nem csak az eladóknak, hanem saját maguknak is. Ahogyan azok az emberek is, akik látszólag élvezik és szeretik a munkájukat, de az egész csak megszokás. Becsapják saját magukat. És mindenkit, akik a környezetükben van. A családtagokat, a barátokat, a gyerekeket, a párjukat... Hazudnak, és ehhez már egész kicsi korunktól hozzá vagyunk szokva, amikor eltörtünk véletlen egy vázát, és ha anyu hamarabb hazajön a munkából, félve próbáltunk valamit beadni neki. Hazugságot.
Amikor eltitkoljuk saját valónkat, mert egészen addig hazudtunk, vagy amikor valamit nem merünk elmondani és emiatt állítjuk az ellenkezőjét, nos, akkor valami gáz van...
Nem vagyunk tisztában azzal, hogy anyunak és apunak tökmindegy, ha meleg vagy. Te mindig az ő kisfiuk leszel. Rá fognak döbbenni. De a gyermeked is biztos megérti, ha már megint nem tudsz elmenni az iskolai előadásra, amiben szerepel, mert éppen érte dolgozol annyit. Biztos megértené, ha leülnétek, és elmagyaráznád neki szépen, és megnyugtatnád, hogy legközelebb - ha törik, ha szakad - ott leszel... Ő is rá fog jönni.
Vagy ha fontolóra vennéd és tisztáznád a dolgokat magadban, hogy "vajon miért iszom/drogozom?" Könnyű erre legyinteni, bizony. De ne felejtsd el, hogy nem vagy egyedül, nemcsak hogy sokan állnak melletted, hanem mögötted is vannak, akik a te utadat járják...
A szerelem meg persze egy csúnya játék. Majdnem olyan csúnya, mint az orosz rulett...:D
De MUSZÁJ összeszednünk magunkat akkor is, ha nem látunk semmi esélyt sem. Ha a szerelmednek elárulnád, hogy igazából mit is érzel iránta, biztosan értékelné, ki tudja, talán szerencséd is lesz...:) Muszáj elé állnunk, muszáj esélyt adnunk magunknak és neki, mert ha nem tesszük, mi sem tudunk továbblépni, vagy csak nagyon nehezen és kétségek közt (mi lett volna ha?). Meg kell tennünk a saját lelki nyugalmunkért is...
Lehet, hogy fájni fog, de talán ez a lényeg... Mert az a csúf igazság, hogy bizony mindenkinek meg kell vívnia a kis egyszemélyes harcát önmagával...

Radnóti Miklós: Bájoló

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem vad
dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szívünket.



http://www.youtube.com/watch?v=0ca_d3y4fLc

Érdemes megnézni, meghallgatni, gyönyörű! *.*:)

Az ember legjobb barátja

"Egy kutyának nem kell se luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák.
Beéri egy útszélen talált bottal.
Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy.
Ő csak szeretetet kér és ad...
Hány emberről mondhatod ezt el? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel? Hány ember mellett érzed, hogy ami te vagy, az különleges?"

Az élet napos oldala:)

Azért bőven van napos oldal is, ha azt nézzük, csak néha ér el bennünket az árnyék, de az is csak egy rövidebb időre, mint ahogy azt az utóbbi bejegyzések mutatják...:)
Gyakorlatilag mindig a "napon" vagyok, igyekszem is ott maradni, szinte futok a napfény felé, de ez az embernek egyedül nem megy... Kellenek hozzá barátok és családtagok, osztálytársak és rokonok, jóindulatú emberek, kedves szavak és szerelmek, ismerősök és háziállatok!:) Így mindig sokkal könnyebb. Belőlük nyerek energiát, ha bemegyek a suliba, általuk fakad az első mosoly és az első nevetés, ők formálnak, "igazítanak" rajtam néhányat, terelgetnek, és általuk leszek az, ami...:)
És most itt meg is köszönöm nekik mindazt, amit tőlük kapok!:)^^
Örülök neki, hogy vagytok!:D<3

Most abszolút jól érzem magam!:D:)


Mostanában olyan vagyok, mint egy tökéletes szingli...:D Nézegetem a sok romantikus filmet, jobbnál jobbat, és közben gondolkodok, hogy mi lenne, ha...:)
Mi lenne, ha adott lenne egy helyes és rendes hímnemű, majd később aranyos gyerkőcök és egy kutya természetesen!:D Szóval vannak igények, nah...:D

Ajánlom mindenki figyelmébe a következő két filmet: az egyik a Krumplirózsa (romantikus, Al Pacino [;)] és Michelle Pfeiffer), a másik pedig a Marley meg én (családi, Owen Wilson és Jennifer Aniston)... Nagyon aranyosak!:)

A Halott...

Nem is kertelek tovább... Olyan embert bántottam meg és hasítottam a lelkébe, akit nagyon kedvelek... Hogy szeretem-e? Nem tudom. És gyűlölöm magam. Nagyon. Mert határozatlan vagyok. Mert nem érzem magam biztonságban. Mert hülye vagyok azért, mert akaratomon kívül kétségek között hagyom, és ezt ő úgy veszi, hogy szórakozom vele... Pedig annyira nem akarok... Rám sem néz, nem köszön és nem szól... Akaratomon kívül olyat mondtam, ami nem igaz, és pont az ellenkezőjét érzem. Mindenki azt mondta, hogy mikor eljön az ideje, érezni fogom és főleg tudni azt, hogy szerelmes vagyok. Anyu is ezt mondta. DE nem tudom. Nem tudom mikor vagyok az, nem tudom eldönteni, és nagyon fáj az, hogy döntésképtelen vagyok. Képtelen vagyok megnyílni, mert nem akarom, hogy bántsanak, de muszáj, különben elmegy mellettem a boldogság és a remény, és egy üres halott leszek, aki nem tudja mit akar és mindig csak a köztes utat választja, csak azért, hogy megkímélje magát a csalódásoktól és a bántalmaktól. És senki nem tud segíteni, mert nem is lehet. Lehet, hogy ez a megoldatlan probléma belőlem fakad? Egy lecke vár rám? Azzal, hogy őt elveszítem? Miért vagyok ilyen? Miért nem vagyok másvalaki bőrében? Aki bátrabb vagy határozottabb? Nem akarom elveszíteni, de mégis képtelen vagyok valamiért, menekülök a baj elől, de mindig ott van, beleivódott minden porcikámba és minden szóba, képtelen vagyok együtt élni vele... Nem tudom, hogy mit tegyek, annyira egy szar, szemét alak vagyok... És tudom, hogy ezt senki sem olvassa, és senkit nem érdekel, de komolyan nem tudom, hogy mit kellene tennem és mi vár rám....:'(

Tökéletes fotó - markáns férfiarc

Szerintem a valaha legjobban sikerült fotó a férfiasság hangsúlyozásáról:

Vidításképpen - jóféle hímek:)

Az élet szaros oldala

Nagyon sokszor csak azt érzem, hogy elegem van mindenből és mindenkiből, az életből magából... És nagyon sokszor ilyenkor csak azt kívánom, hogy táguljon a közelemből minden ember, és csend legyen körülöttem, mert nem bírom már sokáig, és jobb egyedül lenni... Jobb egyedül megbirkózni a problémákkal, és könnyebb elrejteni a bajunkat meg a könnyeinket... Jobb, ha nem lát senki sem gyengének vagy sebezhetőnek, mert abból csak baj származhat, vagy egy hatalmas csattanásra számíthat, bukásra és koppanóra. Annyi ember rohangál az utcán, tele gondokkal, aminek a súlya alatt már meggörbült a válluk. És ők mégsem panaszkodnak, de ha mégis, akkor csakis egy olyan személynek, akinek szintúgy problémája van és csak üresen és sablonosan bólogat, miközben teljesen máshol jár az esze... És ők meg vannak róla győződve, hogy megértők és jó hallgatók, vakok és semmitmondóak ezek az emberek, akiknek a lelkében nincs tükör, és nem látja saját magát, a többi pedig csak hazudik jóindulatúan, mert a haverjuk vagy a családtagjuk, és ugyanolyan üressé válnak... Ördögi kör ez, egy kimondatlan ösztönös emberi törvényrendszer, amit soha senki nem mondott ki, és soha senki nem hozott létre, csak úgy "jött". Minden ember ennek részese, és néha undorít, néha nem esik jól, de öntudatlanul is ezt tesszük; elrejtjük, kiborulunk, sírunk, "hallgatunk" másokat, és közben jár folyamatosan az agyunk, hogy mit kellene főzni szombaton, hogy vajon bezártam-e az ajtót, vagy hogy beraktam-e a hűtőbe a tejet... Mindez annyira sablonos és rettenetesen unalmas, többet akarok ennél, és nem tudom mindezt megmagyarázni, mert fogalmam sincs, hogy mit akarok tulajdonképpen, mert ennek talán nincs is fogalma....
Talán csak sodródom az árral, és újra figyelmen kívül hagyom a dolgaimat, és ezért újra rosszul érzem majd magam... de mindegy...

Nosztalgia:)

Ma is természetesen elkéstem a 0. órát és még az elsőből egy keveset :D, de azért szedtem a lábaimat. Egészen lájtos napom volt, rajzórán beszéltem pár szót a tanárral, kikérdeztem a könyvillusztrálás mivoltáról, és hogy ugyan merre lehet eme mesterséget kitanulni, nem adott nagyon kielégítő választ ezügyben...:(
Írtunk dolgozatot matekból is, igencsak rosszul sikeredett, de sebaj, mert lesz javító, tehát arcomon mosoly székel:D! (majd ott is igyekszem!:D)
Itt egy kép a szerelmeimről: :)



És egy játékos is: :D

Párnacsataaa...:D (Beatles)

Már egy tetoválás is őrzi a zenei hatásukat a csuklómon, legközelebb rakok fel róla képet!:)

Ha lehetne belevésném őket a szívembe is!:)^^

...

Éljenek a kojalák!:D

Turisban voltunk barátnőmmel, Katával, és találtam két plüss-koalát!:D
Olyan aranyosak voltak, na!:)
(De azért nem vettem meg őket!:P)

Álohá!

Itt vagyok újra, kicsit megkésve, ámde törve nem!:)
Sok dolog mostanában összesűrűsödött (köztük egy haláleset is sajnálatos módon:( ), viszont pirig-pereg a műsor is tovább és rohannak az események...
Tervbe van véve például 1 db érettségi, 1 db szalagavató, 1 db nyitótánc-táncolás, 1 db ballagás, 1 db pályaválasztás ("Ugyan lányom, döntsd már el, hogy mi akarsz lenni!"), 1 db elcseszett szerelmi élet (a folytatása) minden velejárójával együtt, 1 db tablókép-csináltatás, 1 db szerenád, és azt hiszem ennyi egyenlőre... Fincsa lesz, mit se mondjak!
Mindezt elviselni (főleg idegileg) és átélni ugyan mind szép, és rengeteg élménnyel fogok gazdagodni, ami talán elég lesz majd azokra az időkre, mikor 60 körül (remélem megérem!) az "onokáknak" fogok mesélni, de bizony igen sok kiadás is lesz egyben, amire édesanyámnak csak egy fogszívás volt a válasza...
Az idős koromra visszatérve - alig várom már, hogy popcorn helyett 10 féle gyógyszert ropogtassak a TV előtt egy fotelben, ami nyilvánvalóan és természetesen kényelmes, nem szakad le benne a derekam és egy rugó sem áll ki belőle (ugyanez a helyzet az ágyammal).
Lesz egy járókeretem (ha szükséges, ha nem) és gyorsasági versenyeket fogok rendezni az illemhelyig, majd a közeli kis ABC-ig, lesz egy kutyám, aki hasonlóan lusta lesz, férj az még a jövő zenéje (:D), szóval nem írok róla jövő időben...
Apropó, jövőm!
Mi lesz belőlem, ó, Nagyvilág?:D
Kinéztem néhány művészeti szakot, bár tudnám, hogy hol lehet pontosan könyvillusztrátornak tanulni, vagy könyvillusztrálásra csak a sima grafikusokat kérik fel???
Mi a helyzet az alkalmazott látványtervezővel és a képi ábrázolóval?
Fogok egyáltalán kis hazámban munkát kapni, főleg, hogyha ilyen jellegű szakirányba indulok?
Lesz mindig elég pénzem, vagy minimálbéren fogok tengődni egész életemben?
Miért nem létezik szivárvány színű béka?
Ezer meg ezer a kérdés, és semelyikre sem tudom a választ, talán némelyikre sohasem fogom tudni, vagy csak később derül ki...
Jelentkezem legközelebb!:)
Tsók:*

A Kocsi!:D

Álmaim kocsija... Nekem nem kell a drága sportkocsi meg luxusautó... MINEK?? Teljesen felesleges, egy bogárnak legalább van múltja és "lelke"...legalábbis számomra, olcsón beszerezhető és viszonylag könnyen fenntartható:)...és micsoda színek, tiszta "hippikocsi":D...
És persze nem utolsósorban a színes külső azért jó, mert könnyen megtalálja az ember a járművét a parkolóban a sok "tök-ugyanolyan-és-halál-unalmas" autók között...:D
Legalábbis nekem muszáj, hogy ilyen legyen, ugyanis ahogy magamat ismerem, BIZTOS, hogy évekig bolyonganék a parkoló körül, mint egy éhes zombi...:)

A Film!:D

"Csőváz fiúk! Indulhat a DHB?"
"DHB?"
"Durva Húzós Buli..." xDxD

"Úristen! Most úgy nézek ki, mint egy tahó matektanár..." :D

"Ugye nem akarod magaddal hozni azt a homártasit?"
"Ez nem homártasi, ilyet hordott Indiana Jones is... különben is... nagyon sokaknak bejön..." :D:D

Hát igen (háttal nem kezdünk mondatot - akkor fordulj meg)...nem semmi film!:D
Aki teheti, lesse meg, szerintem egész ütős poénok vannak benne...xD