Radnóti Miklós: Bájoló

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem vad
dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szívünket.



http://www.youtube.com/watch?v=0ca_d3y4fLc

Érdemes megnézni, meghallgatni, gyönyörű! *.*:)

Az ember legjobb barátja

"Egy kutyának nem kell se luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák.
Beéri egy útszélen talált bottal.
Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy.
Ő csak szeretetet kér és ad...
Hány emberről mondhatod ezt el? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel? Hány ember mellett érzed, hogy ami te vagy, az különleges?"

Az élet napos oldala:)

Azért bőven van napos oldal is, ha azt nézzük, csak néha ér el bennünket az árnyék, de az is csak egy rövidebb időre, mint ahogy azt az utóbbi bejegyzések mutatják...:)
Gyakorlatilag mindig a "napon" vagyok, igyekszem is ott maradni, szinte futok a napfény felé, de ez az embernek egyedül nem megy... Kellenek hozzá barátok és családtagok, osztálytársak és rokonok, jóindulatú emberek, kedves szavak és szerelmek, ismerősök és háziállatok!:) Így mindig sokkal könnyebb. Belőlük nyerek energiát, ha bemegyek a suliba, általuk fakad az első mosoly és az első nevetés, ők formálnak, "igazítanak" rajtam néhányat, terelgetnek, és általuk leszek az, ami...:)
És most itt meg is köszönöm nekik mindazt, amit tőlük kapok!:)^^
Örülök neki, hogy vagytok!:D<3

Most abszolút jól érzem magam!:D:)


Mostanában olyan vagyok, mint egy tökéletes szingli...:D Nézegetem a sok romantikus filmet, jobbnál jobbat, és közben gondolkodok, hogy mi lenne, ha...:)
Mi lenne, ha adott lenne egy helyes és rendes hímnemű, majd később aranyos gyerkőcök és egy kutya természetesen!:D Szóval vannak igények, nah...:D

Ajánlom mindenki figyelmébe a következő két filmet: az egyik a Krumplirózsa (romantikus, Al Pacino [;)] és Michelle Pfeiffer), a másik pedig a Marley meg én (családi, Owen Wilson és Jennifer Aniston)... Nagyon aranyosak!:)

A Halott...

Nem is kertelek tovább... Olyan embert bántottam meg és hasítottam a lelkébe, akit nagyon kedvelek... Hogy szeretem-e? Nem tudom. És gyűlölöm magam. Nagyon. Mert határozatlan vagyok. Mert nem érzem magam biztonságban. Mert hülye vagyok azért, mert akaratomon kívül kétségek között hagyom, és ezt ő úgy veszi, hogy szórakozom vele... Pedig annyira nem akarok... Rám sem néz, nem köszön és nem szól... Akaratomon kívül olyat mondtam, ami nem igaz, és pont az ellenkezőjét érzem. Mindenki azt mondta, hogy mikor eljön az ideje, érezni fogom és főleg tudni azt, hogy szerelmes vagyok. Anyu is ezt mondta. DE nem tudom. Nem tudom mikor vagyok az, nem tudom eldönteni, és nagyon fáj az, hogy döntésképtelen vagyok. Képtelen vagyok megnyílni, mert nem akarom, hogy bántsanak, de muszáj, különben elmegy mellettem a boldogság és a remény, és egy üres halott leszek, aki nem tudja mit akar és mindig csak a köztes utat választja, csak azért, hogy megkímélje magát a csalódásoktól és a bántalmaktól. És senki nem tud segíteni, mert nem is lehet. Lehet, hogy ez a megoldatlan probléma belőlem fakad? Egy lecke vár rám? Azzal, hogy őt elveszítem? Miért vagyok ilyen? Miért nem vagyok másvalaki bőrében? Aki bátrabb vagy határozottabb? Nem akarom elveszíteni, de mégis képtelen vagyok valamiért, menekülök a baj elől, de mindig ott van, beleivódott minden porcikámba és minden szóba, képtelen vagyok együtt élni vele... Nem tudom, hogy mit tegyek, annyira egy szar, szemét alak vagyok... És tudom, hogy ezt senki sem olvassa, és senkit nem érdekel, de komolyan nem tudom, hogy mit kellene tennem és mi vár rám....:'(