Tökéletes fotó - markáns férfiarc

Szerintem a valaha legjobban sikerült fotó a férfiasság hangsúlyozásáról:

Vidításképpen - jóféle hímek:)

Az élet szaros oldala

Nagyon sokszor csak azt érzem, hogy elegem van mindenből és mindenkiből, az életből magából... És nagyon sokszor ilyenkor csak azt kívánom, hogy táguljon a közelemből minden ember, és csend legyen körülöttem, mert nem bírom már sokáig, és jobb egyedül lenni... Jobb egyedül megbirkózni a problémákkal, és könnyebb elrejteni a bajunkat meg a könnyeinket... Jobb, ha nem lát senki sem gyengének vagy sebezhetőnek, mert abból csak baj származhat, vagy egy hatalmas csattanásra számíthat, bukásra és koppanóra. Annyi ember rohangál az utcán, tele gondokkal, aminek a súlya alatt már meggörbült a válluk. És ők mégsem panaszkodnak, de ha mégis, akkor csakis egy olyan személynek, akinek szintúgy problémája van és csak üresen és sablonosan bólogat, miközben teljesen máshol jár az esze... És ők meg vannak róla győződve, hogy megértők és jó hallgatók, vakok és semmitmondóak ezek az emberek, akiknek a lelkében nincs tükör, és nem látja saját magát, a többi pedig csak hazudik jóindulatúan, mert a haverjuk vagy a családtagjuk, és ugyanolyan üressé válnak... Ördögi kör ez, egy kimondatlan ösztönös emberi törvényrendszer, amit soha senki nem mondott ki, és soha senki nem hozott létre, csak úgy "jött". Minden ember ennek részese, és néha undorít, néha nem esik jól, de öntudatlanul is ezt tesszük; elrejtjük, kiborulunk, sírunk, "hallgatunk" másokat, és közben jár folyamatosan az agyunk, hogy mit kellene főzni szombaton, hogy vajon bezártam-e az ajtót, vagy hogy beraktam-e a hűtőbe a tejet... Mindez annyira sablonos és rettenetesen unalmas, többet akarok ennél, és nem tudom mindezt megmagyarázni, mert fogalmam sincs, hogy mit akarok tulajdonképpen, mert ennek talán nincs is fogalma....
Talán csak sodródom az árral, és újra figyelmen kívül hagyom a dolgaimat, és ezért újra rosszul érzem majd magam... de mindegy...

Nosztalgia:)

Ma is természetesen elkéstem a 0. órát és még az elsőből egy keveset :D, de azért szedtem a lábaimat. Egészen lájtos napom volt, rajzórán beszéltem pár szót a tanárral, kikérdeztem a könyvillusztrálás mivoltáról, és hogy ugyan merre lehet eme mesterséget kitanulni, nem adott nagyon kielégítő választ ezügyben...:(
Írtunk dolgozatot matekból is, igencsak rosszul sikeredett, de sebaj, mert lesz javító, tehát arcomon mosoly székel:D! (majd ott is igyekszem!:D)
Itt egy kép a szerelmeimről: :)



És egy játékos is: :D

Párnacsataaa...:D (Beatles)

Már egy tetoválás is őrzi a zenei hatásukat a csuklómon, legközelebb rakok fel róla képet!:)

Ha lehetne belevésném őket a szívembe is!:)^^

...

Éljenek a kojalák!:D

Turisban voltunk barátnőmmel, Katával, és találtam két plüss-koalát!:D
Olyan aranyosak voltak, na!:)
(De azért nem vettem meg őket!:P)

Álohá!

Itt vagyok újra, kicsit megkésve, ámde törve nem!:)
Sok dolog mostanában összesűrűsödött (köztük egy haláleset is sajnálatos módon:( ), viszont pirig-pereg a műsor is tovább és rohannak az események...
Tervbe van véve például 1 db érettségi, 1 db szalagavató, 1 db nyitótánc-táncolás, 1 db ballagás, 1 db pályaválasztás ("Ugyan lányom, döntsd már el, hogy mi akarsz lenni!"), 1 db elcseszett szerelmi élet (a folytatása) minden velejárójával együtt, 1 db tablókép-csináltatás, 1 db szerenád, és azt hiszem ennyi egyenlőre... Fincsa lesz, mit se mondjak!
Mindezt elviselni (főleg idegileg) és átélni ugyan mind szép, és rengeteg élménnyel fogok gazdagodni, ami talán elég lesz majd azokra az időkre, mikor 60 körül (remélem megérem!) az "onokáknak" fogok mesélni, de bizony igen sok kiadás is lesz egyben, amire édesanyámnak csak egy fogszívás volt a válasza...
Az idős koromra visszatérve - alig várom már, hogy popcorn helyett 10 féle gyógyszert ropogtassak a TV előtt egy fotelben, ami nyilvánvalóan és természetesen kényelmes, nem szakad le benne a derekam és egy rugó sem áll ki belőle (ugyanez a helyzet az ágyammal).
Lesz egy járókeretem (ha szükséges, ha nem) és gyorsasági versenyeket fogok rendezni az illemhelyig, majd a közeli kis ABC-ig, lesz egy kutyám, aki hasonlóan lusta lesz, férj az még a jövő zenéje (:D), szóval nem írok róla jövő időben...
Apropó, jövőm!
Mi lesz belőlem, ó, Nagyvilág?:D
Kinéztem néhány művészeti szakot, bár tudnám, hogy hol lehet pontosan könyvillusztrátornak tanulni, vagy könyvillusztrálásra csak a sima grafikusokat kérik fel???
Mi a helyzet az alkalmazott látványtervezővel és a képi ábrázolóval?
Fogok egyáltalán kis hazámban munkát kapni, főleg, hogyha ilyen jellegű szakirányba indulok?
Lesz mindig elég pénzem, vagy minimálbéren fogok tengődni egész életemben?
Miért nem létezik szivárvány színű béka?
Ezer meg ezer a kérdés, és semelyikre sem tudom a választ, talán némelyikre sohasem fogom tudni, vagy csak később derül ki...
Jelentkezem legközelebb!:)
Tsók:*